OhMyBrush.com

Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!
Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!

Thursday, May 19, 2016

BURNOUT | Hogyan Éltem Túl A Kiégést...


Nem szoktam magamról beszélni sem a blogon, sem az életben, de most valahogy nem tudom letenni a billentyűzetet. Életem első, igazi kiégésén vagyok túl, nagyon nehéz volt átlépni rajta, de az az igazság, hogy a túlélés egyszerűbb, mint az ember gondolná.

Burnout. A szót nem vettem soha túl komolyan és nem is értettem másokat, amikor kiégésre panaszkodtak, netán évekig ennek a hatása alatt fulladoztak, nem tudtak tovább lépni. Valahogy sikerült az eddig zsebre tett 30 évem alatt elkerülni ezt a lelki állapotot, bár visszagondolva jártam én is közel hozzá, de mindig jött valami új ötlet, új kihívás, ami visszahúzott a realitás talajára és a helyes útra terelt. A 2016-os év is úgy indult, mint az összes többi, talán még az átlagostól is lelkesebb voltam, pedig azt hittem, hogy nehezen fogom majd viselni, hogy most már az éveim száma nem 2-essel kezdődik, de pont az ellenkezője történt! Mintha kaptam volna egy joker lapot az élettől, amit bármikor elő vehetek, ha nem érzem magam elég erősnek egy feladathoz, s ha felmutatom, akkor minden sorompó felemelkedik előttem. Hiszen "Come on, most már 30 vagyok! Az már valami!" Végre felnőttem, valószínűleg csak erről volt szó, ennek hála könnyebbnek és energiával telinek éreztem magam, új dolgokba vágtam, sok-sok ötletem lett a közeljövőre nézve, s magamhoz híven, mindent akartam azonnal! Ezek mellett persze dolgoztam, a blogra is lassan mellékállásként tekintettem, életmódot váltottam, diétába fogtam, amit nagyon komolyan vettem és bizony azoktól az ételektől kellett megszabadulnom (minden, amiben liszt van a mániám), amiket imádtam, de nem fordultam vissza. 
Sajnos arra még nem volt időm, hogy megtanuljak nemet mondani, így csak halmozódtak a teendők, de nem érdekelt, hiszen bírtam, szerettem, akkor miért ne? Közben leadtam 7 kilót, a boldogságom határtalan volt, végre újra azt éreztem, hogy nem egy idegen néz vissza a tükörből, hanem a régi énem. Áprilisban viszont minden a feje tetejére állt. Amit addig szerettem vagy nem zavart, az most rettentően idegesített: pl. alapvetően szeretek úgy dolgozni, hogy csak bekapcsolom a robotpilótát és elvégzem a dolgom, mint mindig, de hirtelen mindent repetatívnak éreztem, nem találtam a helyem. Arról nem is beszélve, hogy igazi hangulatember vagyok, egyik pillanatról a másikra el tudom venni a saját jókedvemet, már ha van... Most pedig épp nem volt egy deka sem. Azt hittem, hogy depressziós vagyok a szörnyű, holland időjárás miatt, napfényt akartam, hiszen már vártam a tavaszt, de csak a szokásos hideg, szürke, esős napok jutottak nekünk, amikor hetekig nem látom a napot. Aki ebbe születik, annak ez nem probléma, de én nem igazán bírom, hiába szeretném azt hinni, hogy ezt meg lehet szokni.
A minap viszont, amikor épp a kiakadás kerülgetett és mindenből elegem volt, egyszer csak bevillant valami. Egy váratlan ötlet, amin elkezdtem gondolkodni, s hirtelen elmosolyodtam: igen, végre van új célom! Ekkor esett le, hogy az utóbbi másfél-két hónap igazából a kiégésről szólt, túlvállaltam magam, tele voltam elképzelésekkel, de csak 24 órából állt a nap, és sajnos nem bírom már 4-5 óra alvással, mint régen, a testem lázadni kezd. Ez addig idegesített, hogy végül inkább semmit sem akartam csinálni, egyébként is úgy éreztem, hogy nincs energiám már semmire. Ez a péntek reggel viszont mindent megváltoztatott, hiszen megint sikerült tanulnom valamit magamról: célok nélkül veszélyes vagyok önmagamra és néha igenis meg kell állni és pihenni. Szerencsém van, mert ezen sorok írása közben már nem sok óra választ el attól, hogy felüljek a repülőre, s majd két óra múlva már élvezhetem is a magyar napfényt. Jókorra időzítettem a szabadságomat, bár aktív nyaralás lesz, de legalább más ingerek fognak érni egy ideig, azt pedig nagyon szeretem, mindig feltöltenek az utazások energiával, mégha testileg fárasztóak is.
Megtanultam tehát az elmúlt hetekben, hogy hallgatnunk kell a testünkre, az apró jelekre, ha pedig szellemileg is egészségesek akarunk lenni, akkor igenis megérdemeljük, jobban mondva szükségünk van arra a pár nap szünetre, amikor feltöltődünk. A takarítanivaló, a fotózásra váró termékek, a félkész posztok, a munka megvár, ha csak ott ülünk felette, akkor sem haladunk, inkább lepjük meg magunkat valami igazán remek dologgal. Nekem május vége és június eleje erről fog szólni, rendkívül izgatott vagyok, ugyanis nemcsak mehetek egy pár napra haza, de egyben két új szenvedélyemnek hódolhatok majd: utazás és KPOP! :) Az a bizonyos ötlet pedig... A mai napig ott motoszkál a fejemben, s úgy néz ki, hogy az új célom egyben az egyik álmom megvalósulása is lenne. Erre eddig mindig úgy gondoltam, hogy úgysem jönne össze, talán majd egy másik életben (szeretem ezt mondani, de sajnos csak egy van, azt pedig ki kell használni). Viszont senki nem fogja az utamat állni, a 30 éves születésnapomra kapott láthatatlan joker lap még mindig él, csak rajtam múlik, hogy milyen új célokat tűzök ki magam elé. S hogy az elme erejét bizonyítsam: pár napja semmihez nem volt energiám, most lázas betegen is aktív vagyok, posztokat gyártok, tervezek, mégis van időm sokat aludni és pihenni is, mintha kicserélték volna az elememet! :) (vagy csak feltöltődtek a napelemeim?)

4 comments:

  1. Jó volt olvasni, hogy végül minden rendben van, azt meg pláne, hogy hazalátogatsz! :) Bár jelenleg jó idő itthon sincs, de egy kis környezetváltozás, na meg persze az új célok hatalmas löketet tudnak adni az ember lányának még a legkilátástalanabb pillanatokban is.
    Érezd jól magad a vakációd idején!

    ReplyDelete
  2. Örülök hogy már jól vagy! Érezd nagyon jól magad otthon!

    ReplyDelete
  3. Az összes posztodon érezhető a perfekcionizmus. Pedig nem lehet mindent tökéletesen csinálni, és akik szeretnek, azok szerintem inkább azért szeretnek, aki vagy, úgy, ahogy vagy. Jobbulást és jó szórakozást itthon!

    ReplyDelete
  4. Mi olvasók szerintem mindig úgy gondolunk a bloggerekre, hogy mindig vidám, optimista emberek. Mindig látjuk a mosolyt az arcotokon, jönnek az új posztok, újdonságok és ez nagyon jó dolog! Aztán eszünkbe sem jut, hogy Ti is emberek vagytok, hétköznapi problémákkal, esetenként gondokkal, bajokkal. Nagyon örülök, hogy jobban érzed magad és látod a kivezető utat a gödörből! Azt mondják soha nincs késő a tervek megvalósításához, legyünk akárhány évesek! Szorítok, hogy megvalósuljon az álmod! :-)

    ReplyDelete