OhMyBrush.com

Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!
Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!

Saturday, August 15, 2015

Hello, London! 1. rész: Aerofóbia, Brit akcentus, Gyanúsak Vagyunk


Beszélgessünk! Az apropó pedig nem más, mint az, hogy egy álmom teljesült: Angliában jártam! :) Hello, London! sorozat első része rövid élménybeszámolóval és tippekkel.


A hónap elején sok új élménnyel gazdagodtam, ugyanis életemben először jártam Angliában. Párizsba és Londonba nagyon szerettem volna eljutni már évek óta, utóbbit végre sikerült felfedezni. Valószínűleg két vagy három posztot írok a témával kapcsolatban, mert szeretnék mesélni és talán tippeket is tudok adni, azoknak, akik szintén a brit fővárost tűzték ki uticéljuknak. 
A legközelebbi repülőtér Eindhovenben található, ezért onnan szoktunk utazni, most pedig a Wizzair helyett a Ryanair repített minket egy messzi országba (igazából csak pár száz kilóméter innen). A Ryanair honlapja nagyon egyszerű, pillanatok alatt lehet jegyet foglalni, ráadásul az árakat is alacsonyan tartja az ír cég. Ami még szimpatikus, hogy a kézipoggyász megengedett mérete nagyobb, mint a Wizzair-nél (idén már új szabályok érvényesek náluk), így bőröndöt sem kellett vinnünk, pár napra a kicsi elég volt. Ezzel hamar meg is voltam, viszont a hotelek között sokáig válogattam. Ha szállást keresek, akkor a Booking.com oldalt szoktam használni, beállítom a keresési feltételeket, aztán pedig elkezdtem az egyes hoteleknél a visszajelzéseket olvasni, nagyon hasznos! A londoni szobák elvileg rendkívül picik, ezzel nem lett volna baj, de feltűnően sok közös fürdőszobás helyet találtam, ami szerintem kollégiumoknál érthető, de hotelnél már annyira nem. Végül az IBIS-re esett a választásom, mert az egyik budapesti IBIS-nél már szálltunk meg, tetszett az egyszerűség, a kényelmes, tiszta szoba, a központi fekvés, az angoltól is egyanezt vártam és végül kaptam is. Minden nap kitakarítottak, kaptunk tiszta törülközőket, a wifi ingyenes, a buszmegálló pont az épület előtt volt, de a metróig sem kellett 2 percnél többet gyalogolni stb.


Azt hiszem, hogy az utóbbi években felerősödött bennem az aerofóbia, s talán nem is csoda, ha az utóbbi 1-2 év katasztrófáira gondolunk (pl. az MH17-en egy pár utcányira lakó egész család veszett oda). A félelmeimet általában sokáig csak kerülöm, de végül persze le kell küzdeni, ezért idén két repülőutat is bevállaltam (júniusban voltam Magyarországon is), aminek így utólag nagyon örülök, mert szuper nyaram volt így, de azért a repülési előtti pár nap gondolataiból egész jó horrorfilmek születnének. Vettem egyébként FlyFit füldugókat, mert amikor otthonról jöttem nátháson vissza, akkor azt hittem, hogy szétrobban az agyam. Legszívesebben felálltam volna kiabálva, hogy le akarok szállni, de 11 000 méter magasságban ezt nem hiszem, hogy engedték volna :D Életemben először gondoltam azt, hogy itt a vég, persze pont egy repülőn ülve, még tegyünk rá egy lapáttal :D Később az interneten kiokoskodtam azt, hogy ezek a dugók segítenek, főleg akkor érdemes használni ilyesmit, ha megfáztunk. A londoni útnál nem volt rá szükségem, de a táskámban volt minden esetre...


Azt nagyon élveztem egyébként, hogy kb. 40 percet kellett csak repülni, ami így abból állt, hogy a repülő emelkedik utazómagasságba, aztán pedig kis túlzással már ereszkedik is. Ennyit aztán még én is kibírok! Csak a visszaúton ültünk ablak mellett, de a látvány minden pénzt megér: gyönyörű a tenger a magasból, hajók jönnek-mennek, aztán a szárazföld újra feltűnik. Csodás! A legelső döbbenet egyébként Eindhovenben ért, a kapuhoz csak úgy tudtunk eljutni, ha beálltunk egy hosszú sorba, hogy majd a végén leellenőrizzék az útlevelünket. Furcsa volt nagyon, mert azt hittem az EU-n belül nincs ilyesmire szükség, de a Stansted repülőtéren az angolok ezt megint megtették. Állítólag ezt nem rég vezették be. Minden esetre én a hollandnak voltam gyanús, az angolnak pedig a holland barátom, ránk is kerestek a rendszerben :D Ha akkor levonom a tanulságot abból, hogy a parkolóhoz a reptértől busz visz ki (és vissza), akkor talán nem kell átélni, hogy milyen, amikor majdnem lekésed a repülőt, de erről majd a következő részben...
Az első nap el is telt azzal, hogy Stanstedről próbáltunk az IBIS hotelig autózni. Persze ez már magában izgalmas volt, bal oldalon vezetni OMG! Kanyarodásokor és körforgalomban mindig felszisszentem, hogy "neeee", nem is hittem volna, hogy pár nap alatt hozzá fog az agyam szokni ehhez, de a végén már elég természetesnek tűnt a dolog. Sosem jártam még ilyen országban, szóval erre nagyon kíváncsi voltam :) Angolokhoz is most szóltam először, s bár az első pár órában folyamatosan hollandul köszöntem meg mindent (szegény dolgozó a kávézóban biztos nézett nagyokat), az az igazság, hogy továbbra is marad az egyik kedvenc nyelvem, még akkor is, ha a mindennapi brit akcentusok nem voltak a szívem csücskei soha (brit vloggereket nem véletlenül nem néztem soha) bár lehet hozzá tudnék szokni, ha jobban belegondolok :p


Felfedeztük a környéket, a millió boltot, imádtam a nyüzsgést, az emeletes buszokat, a kultúrák keveredését, a tipikus angol házak adta utcaképet, de hatalmas és magas épületeket is. Több, mint 8,5 millióan élnek itt, de nem tűnt zsúfoltnak a város, tömegundorom csak a Big Ben és London Eye környékén volt a turisták miatt, szóval nem panaszkodhatom. A program a többi napra városnézés volt, Brighton és Windsor, de a londoni nevezetességek több energiát igényeltek, mint azt gondoltuk, így természetesen borult a terv, de így is rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Még indulás előtt letöltöttem mindenféle térképet, vettünk útikönyvet, de igazából a Google Maps mindent tud, a közlekedésben jobb társat el nem tudnék képzelni: nemcsak térkép, navigáció, de a menetrendet is megkapjuk stb. Valószínűleg én vagyok a bloggerek szégyene, de nem igazán vásároltam fájdalomcsillapítón (minden egyes nap fejfájásom volt Angliában, nem értem, miért) tusfürdőn, fényvédőn stb. kívül szinte semmit. Alapból nem fért volna a táskába, s bár a Superdrug és a Boots már magában lenyűgöző (ezekből van minden sarkon), minden izgalmas drogériás márka megtalálható itt (Sleek, Gosh, Barry M, Real Techniques stb.), de akkor a többi boltot még nem is említettem. Szerencsére nem futottam bele kihagyhatatlan akciókba sem :D 
Bár egy hetet sem voltunk ott, de szívemhez nőtt az ország és London is. Miért? Hmm... Talán mert végig az az érzésem volt, hogy összegyúrták Hollandiát és Budapestet, megfűszerezték egy kis angolossággal, s így született meg az ország :)

A következő részben a valódi londoni élményekről, filmbe illő metrós sztrájk előtti utolsó pillanatokról, majdnem lekésett repülőről stb. lesz szó.


17 comments:

  1. Két rövid látogatást tettünk Londonbaeddig, de nekem tú zsúfolt, túl párás, nem kényelmes. Főleg így Kanada után, hol 5 méteres a járda... Rendeses rosszul éreztem magam a tömgben :(
    Szép egyébként, de inkább csak hosszúhétvégés mindentmenézős nyaralásra való, mint 10 napos kikapcsolódásra.

    Autóbalesetben még mindig többen halnak meg mint repülő miatt, fel a fejjel. 40 perc után még a fül sem pattog rendesen :)
    Egyszer odaúton nem engedtek minket időben leszállni, így tettünk egy kört a repcsivel London felett, ablaknál ültünk, hát nagyon királyságos volt :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Az tényleg tök szuper lehetett! Ha nem menne magasabbra, sokkal jobban élvezném :D
      Bocsánatot kérek előre is, de nem bírom ki, h ne írjam le, mert mindig ezzel az érveléssel jönnek, és nem értem, h miért: azért halnak meg többen autóbalesetben, mert több az autó a világon. Nem azért, mert a repülőgéppel nem történhet semmi baj (mint ahogy semmi sem százszázalékos). Ha annyi repülőgép lenne mint autó, akkor már nem így állna a helyzet, arról nem is beszélve, h egy autóbalesetben mondjuk meghalhat kb. 10-30 ember, de ha egy repülő lezuhan, akkor gyakorlatilag lehetetlen túlélni, és ott 100-200 ember vész oda. Tudom, h morbid, és senkinek nem akarom súlyosbítani a fóbiáját! Csak hát valljuk be: egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben az égvilágon semmi nem elég megnyugtató :) Én is repültem már, én is izgultam, persze nem volt semmi vész, de vhogy nem is vágyom rá minden héten :D a húgom Londonban lakik, évente kétszer látogat haza, és mindig remélem, h zökkenőmentes útja lesz, függetlenül attól, h milyen járművel érkezik :)

      Delete
    2. Hú, akkor Hollandiát nem ajánlom. A kanadai 5 méteres járda helyére ők 5 sávos autópályát építenének :D Nem, autópályán nincs gond, de a városokban az utcák fél járdának sem felelnének meg nálatok :D A párás, esős, nem túl meleg éghajlathoz már nagyjából hozzászoktam, azzal azért nem volt problémám, meg persze itt is nagy a tömeg. A várost fentről nem láttam, pedig szerettem volna, de nem arra ment a repülő :( :)

      Delete
    3. Natália: igen, ez a bajom a repüléssel, hogy itt semmiképp nincs a kezedben az irányítás, meg esélytelen vagy, ha baj van. Viszont a személyzet nyugodtsága jó hatással van rám mindig, főleg, ha a kapitány beszél is hozzánk útközben.

      Delete
  2. Én szeptemberben megyek majd Londonba öcsémmel és a barátnőjével, szóval minden tipp érdekel. :) Én olyan hotelt kerestem, ahol lehet 3 felnőtt is egy szobában (nagyon drágák a szállások, és végülis csak két éjszakáról van szó), így az Ibis kiesett, pedig a booking.com-on még az lett volna a legszimpatikusabb (a hasonlóan "olcsó" ajánlatok között a legtöbb elég picike és/vagy nagyon igénytelen szoba volt). Végül a Travelodge-nál kötöttem ki (abból is a London Central City Road), ami szintén egy olcsó szállodalánc, csak ők nincsenek fent a booking.com-on. Közlekedésileg az is szuper helyen van, és még a színházhoz is tök közel van, ahova megyek.
    Most épp a programok összeállításánál tartok, de azt már látom, hogy a Tower simán el fog vinni egy egész délelőttöt (öcsémet nem nagyon lehet elrángatni a várakból, az utolsó makettet meg ágyúgolyót is képes megnézni).

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nem hallottam még róluk, mert a booking.com-ot használom, de a leírás alapján tökéletes lesz, közel a célhoz, jó helyen, az a lényeg :) Két éjszaka lesz, szóval alváson meg fürdésen kívül nem nagyon lesztek úgysem ott, London le fog foglalni titeket az biztos :) Előre is kellemes utazást és időtöltést! :)

      Delete
  3. Azért volt ellenőrzés, mert Anglia nem része a Schengeni övezetnek és határt léptetek át. Ha pl. vonattal mész Angliába Brüsszelből, akkor is van útlevélellenőrzés. A belga oldalon van egy brit határátkelő, visszafelé pedig még Londonban francia "határ" van.

    Egyébként neked lehet vonattal még egyszerűbb lenne Londonba menni. Brüsszelből ha elég korán megveszed 80 euró a retúrjegy Londonba és akármennyi csomagot vihetsz. Plusz rögtön a városközpontba érkezel. Párizsba a TGV pedig 44 euró retúrban, ha korán veszel jegyet.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Értem, köszi. Akkor ez mindig így működik. Kár, mert nem szeretek sorban állni és várakozni :D
      Gondolkodtam a vonaton én is meg a kocsin is, mert tényleg nem egy nagy távolság, ha belegondolok. Legközelebb lehet így lesz, sőt, még hajót is néztem, a groupon oldalon van szinte mindig ilyen ajánlat, az is szimpatikus volt :)

      Delete
  4. Egyébként ha csak kisbőröndöt vittetek, akkor nem is vehettél volna túl sok drogériás cuccot, mert kézipoggyásznál sajnos elég korlátozott a gépre felvihető folyadékok mennyisége (és még a rúzs meg a szempillaspirál is folyadéknak számít)...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, ez is közre játszott, de az árakat elnézve nem is bántam, mert neten is annyiért veszem, ha nem olcsóbban, meg tényleg nem csábít már annyira a drogéria, mint régen, az izgalmasabb üzleteket és márkákat pedig inkább elkerültem :D

      Delete
  5. Olyan jó olyantól olvasni az angol életről aki nem itt él és még képes felefedzni a szépséget benne... Nekem már minden megszokott. Tudod az a feeling amikor valaki alapból a Balatonon él és neki az már nem is érdekes... ;) tetszett a bejegyzés, várom a következőket is.
    Ja, az angol akcektust imádom. Néhány év elteltével az ember már a különböző tájegységek akcentusát is képes megkülönböztetni. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Persze, ha ott élsz, akkor veszít az ország a varázsából, viszont Anglia hatalmas, sok-sok érdekes várossal, látnivalóval, az én listám még elég hosszú, szívesen visszamennék még! :)

      Delete
  6. A kultúrák keveredését imádom Londonban és, hogy itt tényleg mindent meg lehet találni, amit csak szeretnél. Az akcentus viszont rendesen kikészít. Sokszor egy szót sem értek belőle, teljesen összemossák a szavakat és leharapják a szavak felét...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, ezért imádom a nagyvárosokat: nincs olyan, amit ne lehetne megtalálni, mindig van hova menni, nem áll meg az élet.Jaj, szuper lehet ott élni :) Az amerikai akcentusokhoz szoktam hozzá, azért nem tetszik a brit, de élőben kevésbé zavart, mint gondoltam volna. Oda kell figyelni, hogy mit mondanak, az biztos! :)

      Delete
  7. London nekem is bakancslistás, már lassan öt év, még mikor az egyik legjobb barátnőm kezdett ott egyetemre járni, akkor döntöttem el, hogy kimegyek majd egyszer hozzá. Most nyáron volt a diplomakoncertje a mesterszakon, úgyhogy azt hiszem már túl régóta halogatom a dolgot... :D
    Ha repülés, mindig úgy vagyok vele, hogy oké, most már felszálltunk, fél óráig nagyon érdekes minden, akkor most már jöhetne a landolás és vége. Ehelyett az elmúlt évben három 8+ órás úton vagyok túl és még jön egy. Legközelebb csak Európán belül vagyok hajlandó repülni.
    Mindenesetre ha Párizsba mentek legközelebb, próbáljátok meg elkerülni a CDG-t. Minden alkalommal egy rémálom volt, nem tudták honnan indul a gép, nem küldtek elég buszt a terminálok között, így minden "majdnem-lekéstem" a gépet élményem Párizshoz kötődik. Persze ha van egy fél napod ott, jó nézegetni a rengeteg drága kirakatot, de egyéb esetekben csak elvágtázol mellettük, mint egy félőrült. :D

    ReplyDelete