OhMyBrush.com

Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!
Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!

Friday, July 17, 2015

Külföldi Élet: Akiknek Két Otthona Van



Pár hete Magyarországon voltam, ahol a legkellemetlenebb 10 percet nem bölcsességfoghúzás közben éltem át, hanem a repülőtérre vezető úton. Külföldön élő magyarnak lenni Magyarországon nem is olyan egyszerű néha...

Június végén a holland életet kicsit magam mögött hagytam és Magyarországra utaztam. A jól ismert utcákat járva egy vicces gondolat nem hagyott nyugodni: én otthonról megyek haza, bármelyik irányba is repülök. Ez mosolyt csalt az arcomra, mert alapvetően egy olyan ember vagyok, aki mindig keresi a helyét (akár a blogom is jó példa erre: mindig változtatnom kell a témán), de jó tudni, hogy akárhol is vagyok ezen a bolygón, egy apró pontot meg tudok "hódítani", sajátomnak érezni.
Nem is született volna erről bejegyzés, ha utolsó nap a repülőtérre tartva szerencsésebben választok taxist.
Beszálltunk a kocsiba, az út kb. 10 percig tart, de azalatt több gyűlölet áradt felém, mint az elmúlt 10 évben összesen. Nem vagyok egy titkolózó ember, ha kérdeznek, akkor őszintén felelek idegeneknek is, elmondom, hogy hol élek, mit dolgozom stb., bár én magam soha nem kérdezősködöm, mert nem érzem helyesnek. A sofőr viszont másodállásban valószínűleg kihallgatásokat vezet a rendőrségen, mert csak úgy repültek felém az egyre személyesebbé váló kérdések. Kitőrt belőle a "hazafi" ugyanis, s gondolta, hogy akkor majd jól megmondja nekem a frankót. A lényeg annyi, hogy szerinte mindenki hazaáruló, aki elhagyja az országot, mert mi csak letagadjuk a hazánkat, bár azért az is érdekelte, hogy lehet-e kint jól keresni... Nem tudott felhúzni, inkább nevettem rajta, de abban már 2 perc múlva biztos voltam, hogy az illető úriember nem sok borravalót szokott kapni.
Az élet döntések sorozata. Szerencsére sokunknak megadatik, hogy nem a szomszéd vagy a vadidegen taxisofőr hozza az életünkkel kapcsolatos döntéseket, hanem mi magunk. Ráadásul semmi sem fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Ha külföldi lakcímre jelentkezel be, az nem azt jelenti, hogy abban a pillanatban megszűntél magyarnak lenni, elfelejted az anyanyelvedet és mindenkit, akit valaha ismertél (bár bizonyos szervezetek biztos örülnének, ha ilyen egyszerű lenne az agymosás). Csupán annyi történik, hogy pár száz vagy ezer kilométerrel arrébb éled a hétköznapokat, új dolgokat látsz, rengeteg tapasztalatot szívsz magadba és még többet tanulsz, aminek az lesz a vége, hogy más szemmel, s talán nyitottabban nézel a világra. Miről szól az élet, ha nem arról, hogy minél gazdagabbak legyünk érzelmekkel, tapasztalattal, történetekkel, bármivel, amit fontosnak tartunk. S igen, pár év múlva eljut az ember oda, hogy két helyen is boldog tud lenni. Otthon vagyok Magyarországon, de itthon vagyok Hollandiában is. Furcsa? Nem hiszem. Ahogy mások otthon érzik magukat a szülői házban, a nagyszülőknél és a saját házukban is, mi, külföldi magyarok is így vagyunk ezzel. S ha jobban belegondolunk: nem lenne Magyarország ma, ha az őseink nem kerekednek fel pár ezer éve egy új élet reményében. Az új keresését, a hódítást valószínűleg mélyen a DNS-ünkbe vésték, bár biztos vagyok benne, hogy általában nem ez a fő oka annak, ha valaki külföld felé kacsingat... Tapasztalatot szerezni viszont jó és hasznos, ha pedig lehetőségünk van rá, akkor próbáljunk szerencsét, legyen szó akár egy új munkahelyről, másik városba költözésről, külföldön tanulásról vagy bármiről! 

(Megjegyzem, ettől (és a bölcsességfogam kicsit keserves eltávolításától) eltekintve nagyon jól éreztem magam otthon :) )

34 comments:

  1. A hazaárolózás az első lépés, aztán a te úgyis sokat keresel, akkor fizesd a sörömet, meg neked jól megy hozzál ezt meg azt.
    Ahogy lemondtam a magyar lakcímem, és elvették a magyar személyimet bennem valami elszakad, és megerősített abban, hogy igen, a fekete útlevél a cél.
    Ettől még magyarul beszélek, törött paprikát és pálinkát fogyasztok.
    Hazatérve rengeteg kesergést, bunkozást, csak azért is belerúgok a másikba dolgot láttam, és nem, ez nem hiányzik. A szép lelkű emberek otthon madartak abban a 3 hétben, míg otthon voltam. Tisztelek a kivételnek.
    Haza megyünk, aztán haza jövünk, ismerős, és nem egy irigyelni való teher ez.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ezt én sem értem, hogy miért kell elvenni a személyit. Ha nem M.o.-on laksz, akkor már nem vagy személy vagy mi? Persze értem én, így legalább mindig van, aki fizet az útlevélért (ugye EU-n belül nem kellene útlevél, elég a személyi, de ha lejárt, nem adnak újat, vegyél útlevelet).
      Akartam írni, hogy ezen kívül nem volt sok bunkóságban most részem, de közben eszembe jutott még a barátomra magyarul ordibáló buszsofőr (egyszerre szálltunk fel, de nem ő (egyértelműen, mert nem tud magyarul), hanem én kértem a jegyeket, csak azt már nem várta meg és elmebeteg módjára ordibált). Még én is csak néztem pár másodpercig, hogy ez most mi, tényleg a valóság? Úgyhogy sajnos tudom miről beszélsz, bár próbálom az ilyen dolgokat gyorsan elfelejteni.

      Delete
  2. Szerencsére azt, hogy hazaáruló vagyok még senkitől nem kaptam meg ebben az 5 évben mióta külföldön élek. Viszont a hozzál "ezt, meg azt.." nagyon sokszor játszott. Persze általában én is szívesen viszek egy-egy olyan Magyarországon nehezen beszerezhető dolgot aminek tudom, hogy más nagyon örülne (pl. sminktermékek), de amikor valaki már sportot űzött abból, hogy mindent velem hozatott akkor kinyílt a bicska a zsebemben. Azt a kéregetős famíliát szépen helyretettem azóta érdekes módon nincs szükségük semmire...
    Egyébkét ami náluk mindig sláger az a "Mikor költözöl már haza?" és "Nehogy haza gyere, itt lehetetlen boldogulni!" Ezeket napi szinten felváltva megkapom amikor hazalátogatok. :/

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nekem ilyen problémám abszolút nincs, de legközelebb ajándékba akkor adj nekik egy listát olyan webshopokkal, ahol be tudják szerezni a számukra oly' szükséges dolgokat :p
      Az utolsó bejegyzést sem értem, mert... MI KÖZÜK VAN HOZZÁ??? Nem?

      Delete
  3. A legjobb a hozzál valamit-ben, amikor a fél város felkutatod a speciális valamiért, hazaviszed, és közli, hogy a haverja mennyire fog neki örülni. fuuuu, a -20 fokban mondjuk
    Egyébként tök szívesen viszek haza dolgokat, vagy küldök postán
    A hazaköltözés nálunk is állandó kérdés, már várom, hogy kiboruljon a család amikor a gyerekemnek nem magyar neve lesz.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Rámentem a profilodra, most már értem a -20 fokot is, először nem esett le :) Végülis, ha a barátod/férjed nem magyar, akkor nem olyan nagy meglepetés, ha a gyerekeknek nem magyar nevük lesz, meg amúgy is. Miért legyen Taksony szegény vagy valami ilyesmi? Nehogy valaki ki tudja már mondani a nevét külföldön :D Én mindenképp olyat szeretnék, amit bárhol megértenek és ki tudnak mondani, mert nincs is attól rosszabb, amikor nem a neveden szólítanak... Pedig az én nevem még egyszerű is, de ezek a hollandok meg a v-t f-nek mondják.. Imádok Fiki lenni.... :( :D

      Delete
    2. Én Ájdikó vagyok imádom, nem mindig hallgatok rá.

      Delete
  4. Ja és a legjobb, anyám nem tudja kimondani a város nevét ahol lakom, pedig nem nehéz, és azt hiszem az összes ismerősömről elmondhatom, hogy nem tudják megjegyezni, hány óra az eltérés

    ReplyDelete
  5. Harmadjára jöttem el otthonról egy hónapja két év alatt. Két évvel ezelőtt még el tudtam volna képzelni, hogy a külföld legyen az otthonom, de mostanra valami megváltozott bennem. Lehet öregedtem, lehet én is változtam, de ez a nyár már a búcsú lesz és a hazatérés ideje. A nyitottságom, a szeretetem az ország iránt nem változott, mégis, olyan, mint egy lassú szakítás, aminek a végén tudom, hogy elbúcsúzunk egymástól. De otthon vár a család és remélem megtalálom ott is a helyem.
    A "hozzál ezt meg azt" nekem sem a kedvencem. Főleg, hogy mindenki halálosan meg van sértődve, amikor nem mész el neki megvenni ezt meg azt, mert hát úgyis ráérsz, mert aki külföldön van, annak automatikusan rengeteg szabadideje van (NEM). Akinek csak ekkor jutok eszébe, az tehet egy szívességet.

    ReplyDelete
    Replies
    1. a bőrönd meg végtelen nagy

      Delete
    2. Viszont világot jártál, sokat láttál és tanultál, ezt senki nem veheti el tőled, akár ott telepedsz le végül, akár nem :) Én mindenképp csak a pozitív oldalát látom annak, ha valaki kipróbálja magt külföldön is. :)

      Delete
  6. Én úgy érzem, hogy a magyar emberek egyik nagy sajátossága, hogy sosem a saját életükkel vannak elfoglalva, abba túl fájdalmas lenne belemélyedni, szóval inkább mások vérét szívják, hogy ezt így miért és miért nem úgy. Nem tudok olyan területet mondani az életemben, amibe még ne pofázott bele volna valaki vagy ne kérdőjelezte volna meg, hogy miért nem inkább máshogy csinálom. A tolerancia rettentő nagy hiányossága a népünknek... :/

    ReplyDelete
    Replies
    1. Sajnos ezzel sem tudok vitatkozni. Egyébként a vicces az, hogy akárhogy is csinálsz valamit, valaki majd úgyis megkérdezi, hogy de miért nem másképp csinálod, miért nem másképp éled az életed. Ő biztos jobban ért a te életedhez...

      Delete
    2. :D Én ezen röhögök, hogy egymást szekírozzák ezzel az emberek, és órákat tudnak erről pofázni telefonon egymással, ahelyett, hogy tényleg tennék a dolgukat ami nekik jó. Hála a jó égnek a családunkban nincs ilyen. Illetve volt néhány szokás, amit megfigyeltem, és igyekszem leszokni. :)

      Delete
  7. Kár, hogy ez a rossz emlék ennyire megmaradt, hogy még írtál is róla. A lényeg, amit írtál, hogy ne hagyd, hogy bárki kérdezgessen, megítéljen, miért kell válaszolni egy vadidegennek? Ha kellemetlen a kérdés, vissza kell kérdezni, hogy pl. szereti taxizni, mennyit keres? Nem fél este? Vagy családja? Akkor abbahagyja. Vagy csak rövidre zárni, hogy bocsi, nem szeretnék ismerkedni. Sok foglalkozás velejárója, hogy kérdezik az embert, fodrász is, én nem szeretem, nem is válaszolok mindenre. Nem kell. Húzd meg a határaidat, ki mászhat bele az életedbe, sokkal jobb lesz.
    Katacitának igaza van, pláne akinek szar az élete, az fújjol a másikra, de nem változtatna ám a saját nyomorúságán ha tudna akkor sem, jobb köpködni.
    Leírtad a sztorit, beszéld ki, felejtsd el.

    ReplyDelete
    Replies
    1. A magyar sajtó tele van a külföldi magyarokkal meg most már szegény menekültekkel is, mindenkit negatív színben festenek le, ami nekem nem tetszik és ez a fenti eset is azt mutatja, hogy sokan baromságokat gondolnak. Ész nélkül osztják az eszet, már bocsánat. Innen jött az ihlet, meg most nincs kedvem termékteszteket írni, de szívesen beszélgetnék azért itt pár dologról. Sajnos most egy negatívabbal kezdtem.
      Jaj, én is úúúúúgy szeretem, ha a fodrász nem kérdezősködik meg pletykál. Nem azért megyek, de értem én, hogy sokan meg pont ezt szeretik.

      Delete
    2. Egyetértek...a magyar nagyon nehezen fogadja el a másságot, és ez a sok ítélkezés elképesztő... Mostanában a párom is lázong, hogy minek jönnek ide a bevándorlók?!
      Miért mondom neki, ha te full éhes lennél, és csak puskaropogást hallanál otthon a hátad mögött, nem futnál el jó messzire?! Biztos hogy jó ideig nagy kérdés lesz ez még!

      Delete
    3. Hát igen. De nemcsak ebben a témában. Miért laksz szüleiddel, miért nem-rossz a viszony? Miért van gyerek, miért fiú/lány-miért nincs, miért így hívják, miért nincs rántott hús vasárnap, hogy telik mozira, most nyáron: miért vagy olyan fehér? olyan röhejes dolgok, amihez semmi köze a másiknak. Beleszólósak, az.

      Delete
    4. Nem akarok politizálni, de ezt ide kell írnom. Kanada túlsó végén lakunk, reggel megy be a férjem a melóhelyére és azzal fogadják a kollégái, hogy "Te, tényleg kerítést építenek a magyarok? Benne volt a TV-ben, a helyi városi adóban, nem a torontóiban.
      Ezek után? Legyek büszke magyar?

      Delete
    5. Ezzel nem értek egyet. Barbár módon nem lehet belépni az országba, van lehetőségük hivatalosan is belépni. Lassan 100000-en jönnek már és ez nem vicc!

      Delete
    6. A kerítés okáról miértjéről nem az, hogy nincs véleményem, de most nem ez a lényeg. Csak annyi, ahogy ezt előadják, és ahogy átment ez a nyugati médiába. És itt az megy a TV-ben, hogy a magyar egy gyülölködő nép, akik nem engednek be senkit, annak ellenére, hogy a fél világ beengete őket 1956-ban (itt van 56os kolonia)
      Egyébként meg több százezer ember elköltözött Magyarországról, ha százezer odamegy, még mindig mínuszban van a népesség alakúlása

      Delete
    7. Ez nem egy vicces hoci-nesze! A kerítés építéséről tegnap volt hivatalos sajtótájékoztató. http://mandiner.hu/cikk/20150721_lazar_minden_eszkozzel_meg_kell_vedeni_a_karpataljai_magyarokat
      Ez a határ igen közkedvelt olcsó célpontja az embercsempészeknek hogy ide juttassák az embereket. A minap 37-en voltak bezsúfolva egy autóba. Naponta mostanság 1300-an lépik át az országuk határait, ez nem játék! És minden nap 5000.-Ftba kerül nekünk az amit itt eltöltenek! Ja igen a többi és a országról ne is beszéljünk, akiknek van kerítése, meg hasonló törvénye ugye?! Amerika Mexikó felé.. Ja meg Ausztriáról se beszéljünk, akik átadtak a szlovákoknak 500 menekültet, az Ukránok meg befogadtak 50-et... :D

      Delete
    8. Szerintem ebbe ne menjünk bele, mert úgysem múlik egyikünkön sem semmi kb.
      A rossz az egészben számomra az ahogy tálalják, belföldre és külföldre egyaránt, a gyűlöletkeltés sehogy sem egészséges.
      Láttam szomáliait, aki nem tud írni a saját nyelvén, csak angolul ír. Láttam etiopot, mindenféle afrikait, akik egy szál gatyában jöttek ide pár éve, és dolgoznak, és megtanulták mi hogyan működik, és a leghálásabb emberek a világon. Örömmel takarítanak, havat lapátolnak, szemetet szednek, amit fehér ember úgysem csinál meg. Örülnek annak, hogy hazafelé senki sem lövi le őket. Én szeretek köztük lakni, mert annyi pozitív energia árad belölük, hogy azt inkább megélni kell, elmondani nehéz.
      Ez egy nagy megoldásra váró helyzet, mint sok más is. Ennyi erővel a lopkodó bűnöző cigányokat is haza lehetne küldeni Indiába, vagy a focistadion helyett olyat építeni, ami tényleg kell. Vagy csak nem ellopni milliárdokat.

      Egyébként a váci börtönben lévőek eltartása napi 7400 forint, én inkább egy menekültnek adnám és nem a cigányokra költeném,
      nade nagyon eltávolodtunk a dolgoktól

      Delete
    9. A menekulteket sajnalom en is. DE szerintem nem szeretnel Debrecenben elni, ahol ok szinte naponta balheznak, verekednek, autokat borogatnak fel, a menekulttabor kornyeken elok felnek este hazamenni egyedul, mert a lanyokat inzultaljak. A hazak elertektelenedtek a kornyeken. Millio szemetet szornak szet a kornyezo utcakban, kertekben. Elofordu, h 150 fo terrorelharitot kell hozzajuk kirendelni, mert ket tarsasag osszebalhezik.

      Delete
  8. Lesz még Hollandiás poszt? Régen volt :)

    ReplyDelete
  9. Olyan szomorú lettem. :( Magyar vagyok és ez nem dicsőség és nem is szégyen. Ide születtem, ennyi és kész. Annyi negatívumot írtok a magyarokról - én megértem, hogy hazatérve ezzel találkoztok- pedig higgyétek el, más népek sem különbek. A "szép lelkűek" nem maradtak otthon, csak nem olyan hangosak mint a gyűlölködők. Irigyek, kéregetők, mások életébe beledumálók mindenhol vannak szép számmal. Nem hiszem, hogy ahol ti éltek ott ezek az embertípusok nem léteznek. Én hiszek abban - biztosan nagyon naiv vagyok - hogy a jó emberek többen vannak, csak mondom: ők nem kiabálnak habzó szájjal. És katacita a tolerancia hiánya sem magyar sajátosság. Menj csak el Kínába, vagy Amerikába ahol még mindig túl sokan vannak akik nem fogadják el a feketéket.
    Tudom én, hogy rossz a helyzet itthon, de az emberi természet máshol sem hazudtolja meg magát. Van még min változtatnunk bőven, ez egyértelmű, de ennyi keserűséget külföldön élő emberektől olvasni.... Olyan nagyon szomorú!!! :(
    A kormány politikájáról meg nem mi kisemberek tehetünk, többet bosszankodunk a döntéseiken mint ti, mert mi benne élünk.
    Biztos vagyok benne, hogy jelen helyzetben az teszi jól, aki elmegy külföldre, senkit sem ítéltem el-meg ezért. Én is megtenném, ha... (No, sok oka van ennek).
    De vagyunk itt még jó páran (hiszem, a nagy többség) akik nem ítélkeznek a külföldön élők felett, nem hangoskodnak, nem kéregetnek és szép a lelkünk! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Máshol (legalábbis itt) nem fogja senki megkérdezni tőled 30 évesen, hogy miért nincs még gyereked, talán baj van, vagy azt hogy te kire szavaztál. Minden egyes ember megkérdezte, hogy mennyit keresünk a Magyarországon eltöltött idő alatt.
      Az önéletrajzba tilos beleírni mikor születtél, milyen a családi állapotod, és képet sem kell, vagy inkábbnem szabad beletenni.
      A tolerancia hiánya magyarországon erős, de száv orszogokban még erősebb. Amerikába is város, vagy régiófüggő. Nálunk ez teljesen rendben van, nincs semmiféle háborgás, az utóbbi 10 évben nem is volt. Annyira nem érdekli őket a vallás vagy a rassz, hogya amikor jött a terrorfenyegetés, hogy felrobbantják a szomáliaiak Észak-Amerika legnagyobb plázáját, ami itt van, mindenki röhögött rajta, senki sem ment oda a szomáliaiakhoz, fu te most terrorista vagy.
      Az én keserűségem az országgal kapcsolatban annyi, hogy rossz látni azt ami ott megy, ezt onnan is rossz volt látni, mindegy hogy hol él az ember. Csak ha fél évig egy tök más világban élsz akkor a nyugati húgyszaga nem csak arconvág hanám szívlapáttal hátba is csap.
      Egyébként én tök nyitott vagyok, meg politizálni is lehet velem, és nem is állítom, hogy a magyarok bunkók, vagy a pestiek bunkók, ahogy a vidékiek szokták mondani. És megértem, hogy a Spar kasszás este 8kor nem tud mosolyogni 60 ezerért, és meg, hogy a Mekiben elfáradnak a csajok a "két sajtburger" vagy a "két sajtburger lesz"től mert nem jön ki a kérek.
      A blogomon vannak és inkább lesznek ilyen toleraciából és hogyan viseljük el egymást témáról még írások. És arról, hogy milyen elköltözni, újrakezdeni, és mennyire szarul esik az, ha a jobb jövő reményében elmész és azt kapod, hogy neked úgyis jól megy, meg jön a hazaárulózás pedig csak nem a Sparban akarsz megsavanyodni. Na túl sokat fecsegtem már így is

      Delete
    2. Én nem élek olyan messze Magyarországtól, mint Ildi, de én is csak azt tudom mondani, hogy itt teljesen máshogy állnak hozzá az emberek a dolgokhoz. Nem mondom, hogy külföldön mindenki jó és kedves, de én személy szerint nagyon szeretem a nyugodtságot, amit az emberek árasztanak magukból, soha nem szól be senki, engedik, hogy mindenki azt csináljon az életével, amit akar. Viszont azt hozzá kell tennem, hogy pont Kanada és Hollandia az a két ország, amik híresek a toleranciáról, szóval más országban élők jobb képet tudnának mondani a külföldiekről. Ha pedig már feljött Kína, akkor igen, Ázsiában aztán kemény szabályok vannak: én csak koreai drámákat nézek, de már azokon ki vagyok akadva néha. Pl. egyedülálló anya a társadalom szélére kerül. Pfff.... Hogy csak egy dolgot emeljek ki, de van még ezer és ez csak egy ország.

      Delete
  10. Hát sajnos ezen nem tudok meglepődni...fél család világban elszórva található, többek közt édesanyám Németországban. Én kiakadok a -mindenkitől elnézést- turbómagyaroktól, akik közül sokan alig tudnak megélni, ezért a lépni tudó/merő embereket elítélik, az itthon jobban élőket meg utálják :D Mi csak azért vagyunk itthon, mert képességeinknek megfelelő a munkánk és a fizetésünk. Viszont a gyűlölet, az irigység és az egyre növekvő kilátástalanság sajnos egyre kellemetlenebbé teszi az ittlétet.
    Nagyon szűk látókörű elgondolás az, hogy a nemzetiséget a lakhely határozza meg. Remélem minél hamarabb el tudod felejteni ezt a bunkót.

    ReplyDelete
    Replies
    1. "turbómagyar" :D ez tetszik, még nem hallottam :D Nekem soha nem jutna eszembe, hogy vadidegen embert az életéről, munkájáról, pénzről kérdezzek a legnyomulósabb stílusban, hogy aztán megjegyzéseket tegyek, de látod, egyeseknek ez a hobbijuk... Ha ilyen emberbe futok legközelebb, akkor megmondom neki, hogy kezdjen blogot írni, ha ennyi szabadideje van, mert az aztán leköti majd :D Az én családom is ilyen egyébként, több országba sodort minket a szél.

      Delete
  11. Hát Csajok, elképesztő, ami a külföldön lakó magyarokkal történik, ha itthon járnak! Ledöbbenve olvastam és nem gondoltam volna, hogy itt ilyen tirpák is fogadhat!
    Az idegengyűlölet a másik, ami miatt teljesen paff vagyok és még szítja is a kormány (nem politizálok, de lépten-nyomon ezt látom)!
    Mindkét húgom élt külföldön hosszabb ideig és én is kértem őket, hogy hozzanak ezt-azt, de mindig kifizettem nekik. Olyasmit kértem, ami reptéren beszerezhető. Emiatt valakit kihasználni jó nagy bunkóság.
    Tisztában vagyok vele, nem csak a tesóim tapasztalata alapján, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés, mégis sokan gondolják így. Az emberi butaság és szűklátókörűség határtalan, sajnos.
    Azt hiszem ez nem mindig volt így. Amikor kislány voltam az emberek egészen másképp álltak a magyartól eltérő származásúakhoz, érzésem szerint nem utálták őket, hanem érdeklődőek voltak. Nem tudom hol romlott el. Pedig manapság, jobban kinyílt a világ mindenki számára, könnyebb lenne a másságot megismerni, ezáltal elfogadni.
    Lehet, h naív vagyok és csak magamból indulok ki, de számomra ezek az utálkozások, irigykedések felfoghatatlan dolgok.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igazad van, ha jobban belegondolok, gyerekként én sem ezt láttam. Szerintem kb. mindenkinek van olyan távoli rokona, akik anno Amerikában kötöttek ki, nekünk is, de soha nem hallottam rosszat róluk, sőt! Mindenki büszkén mesélte, ha hallott valamit a messze élő rokonokról. Manapság ez nem így van, de én most politizálni fogok: amikor megláttam a plakátokat, a hírt a kerítésépítésről és a többi, azt hittem, valami rossz horrorfilmbe kerültem és nagyon rosszul esne, ha a holland kormány ugyanezt csinálná, pedig itt aztán van bevándorló, menekült, külföldi munkavállaló szép számmal! Mindegy, remélem javul majd egyszer a helyzet, bár most a menekültprobléma miatt bisztos nem fog.

      Delete