OhMyBrush.com

Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!
Find what you really need and understand the ingredients: product reviews with detailed text and pretty pictures, focusing on fair and acne prone skin.
Discover the best and newest budget proof Korean skin care and makeup products, learn more about the secret of Asian women! This is a whole new world!
The picturesque country of tulips, windmills and good cheese. Living in the Netherlands as a foreigner, getting to know the Dutch, a different culture and their way of life.
Welcome to the world of Ebay! Once you enter, you can never leave! Best finds, wishlists, tips and more: because we all love inexpensive and good stuff!

Sunday, September 1, 2013

Egy Nap Hollandiában

A Reader Request Week keretében olvasói kéréseknek teszek eleget. Az utolsó ilyen posztban személyesebb témáról lesz szó, mert ezt is többen kértétek. Hollandia!




Személyesebb bejegyzést többen is kértek tőlem, valaki pedig Hollandiával kapcsolatosan szeretett volna olvasni, s úgy gondolom, hogy ez a poszt mind a két témát kimeríti :)


Igazából nem inspirál most semmi, tehát jobb lett volna, ha konkrétabb kérdéseket kapok, nem tudom, hogy mire vagytok kíváncsiak pontosan, ezért kezdem az elején. Egy kitalált szereplő bőrébe bújva mutatom meg, hogy miket tapasztal az ember általában, ha Hollandiába utazik. Igyekeztem annyi holland "másságot" beletenni, amennyit csak tudtam, de nem vagyok író, ne várjatok tőlem Jókai-féle 10 oldalas leírást egy unalmas tájról :D
Nem akarom az időtöket rabolni, jöjjön is a kis szöveg!


. . . . . . . .


"Hallo, Holland"


Hajnali fél öt, indulás a reptérre, még a bőröndöt is fel kell adni... Muszáj taxit hívnom, BKV-hoz még korán van, ami egyébként nem is baj, mert a táska "kissé" túl nehéz lett, de egy lánynak szüksége van pár dologra, nem mehetek egy másik országba a kedvenc dolgaim nélkül... Itt a taxi, megvan mindenem? Telefon, jegy, bőrönd (nehéz lenne itt felejteni...), pénztárca, minden pipa, mehetünk!
A sofőr nem mindennapi figura, az egész utat végigmagyarázta nekem, azt hiszem minden magyar hírességről, bankelnökről, rózsadombi lakosról eleget tudok most már, még jó, hogy azt azért hagyta elmondani, hogy hova is megyek. Szeretem egyébként a beszédes embereket, bámulatosnak tartom, hogy miket el nem mondanak egyesek néha :)
Bőrönd feladva, irány a biztonsági ellenőrzés, remélhetőleg nem lesz probléma, mint a múltkor, akkor csak hárman ugrottak rám, hogy megnézzék vajon milyen szamuráj kard rejtőzik a nadrágom szárában, de csak az övem volt az, semmi illegális. Korán van, legalább nem nagy a sor, haladunk szépen, most nem hagyok magamnál semmit, ami miatt kiakadhatna a fémdetektor, sőt még a cipőmet is leveszem, jófej leszek.
Hiába a zokniban mászkálás, megint kiszúrtak, de most legalább csak jól kinevettek. A biztonsági ember nagyott nézett, amikor meglátta a műanyag tasakot, amiben a folyadékok vannak, mert egy kicsit nagyobb a mérete a kelleténél (kb. egy ló is elférne benne), adott helyette egy másikat. Még ilyet! Ezek szerint nem én voltam az egyetlen, aki ilyesmivel bepróbálkozott, de tényleg nem találtam kisebbet otthon!
Sikeresen túléltem a várakozást, szerencsére volt wifi, mi mást is kívánhatnék még? A repülőn az ablak mellett van helyem, már csak azért kell imádkoznom, hogy olyan üljön mellém, aki nem kíván majd a vállamon szundítani egyet, illetve a mögöttem ülő sem akarja majd két órán keresztül a székemet rúgdosni. Kezdem azt hinni, hogy nem létezik ilyen ember, de hátha most! Nem tudom miért, de mindig végignézem, ahogy az utaskísérők mutogatnak felszállás előtt, hiába láttam már ezt ötvenszer, valamiért szórakoztat. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy de szeretnék én is repülőn dolgozni, de úszni még a mai napig sem tudok, az pedig kötelező... C'est la vie.
A felszállás valahogy kevésbé rázza össze a gyomromat, mint a légörvények és a leszállás, de túléltem, most épp a bőröndre várok, addig is: telefont bekapcsolni, "Megérkeztem!" üzeneteket elküldeni üzemmódba kapcsolok, Guus pedig már vár rám, mindig kijön elém! :)
Természetesen ő vezet, én nem szeretek itt volán mögött ülni és nemcsak azért, mert valahogy itt mintha nem szeretnék az emberek a szabályokat, de egy pillanat alatt eltévednék az autópályán, GPS ide vagy oda, átláthatatlan nekem ez a rengeteg út! A lámpáról nem is beszélve! A zöldet előkészítő sárga hiánya még mindig zavaró, nem tudom miért nem használják a hollandok... A táj nem változott semmit a legutóbbi látogatásom óta: folyók, csatornák sokasága, hatalmas mezők, tehenek és lovak mindenütt (nem mi vagyunk a lovas nemzet, már látom), illetve munkások. Mindig dolgoznak az utakon, éjjel-nappal, új sávból sosem elég!
A lakás előtt a szomszédok kíváncsian nézelődnek, "végre történik valami!" arckifejezést sugároznak, kisvárosban bizony minden hírértékű... Azért egy pár "Hé" elhangzik, ezt legalább még én is ki tudom mondani! Furcsa egy köszönési forma, de univerzális. A kanapéra leülve hálát adok az égnek, hogy végre nem mozgó járműben vagyok. Még csak 11 múlt, de már megtettem jópár kilómétert, elég volt mára! Pihenésképp Guus bekapcsolja a TV-t, jó szokásához híven, de szerencsére nem holland műsor megy, abból nem sokat értenék, hanem egy angol főző show-t bámulhatunk, természetesen felirattal, hiszen itt a szinkronizálás maximum a gyerekfilmek kiváltsága, mindenki más olvasson feliratot! Ettől meg is éheztünk rendesen, irány a konyha! Korán keltünk, fáradtak vagyunk, nincs kedvünk főzni, ezért maradunk a szokásos toasti-nál, gyors, egyszerű és finom, azt hiszem a hollandok ebből bármennyit meg bírnának enni, talán csak édességből esznek többet... Ó és persze sültkrumpliból! :D Nem egy nagy dolog, két szelet kenyér között egy szelet sonka és jó sok sajt, de finom!
Ebéd után még van időm elmenni a közeli boltokba, ezt ki is használom, mert imádok nézelődni meg vásárolni is. Sajnos. Minden euro-ban van, ez kicsit zavaró, főleg hogy mennyivel jobban hangzik már az, hogy "csak 5 euro", pedig ha átszámolom, már pedig muszáj átszámolnom, akkor már látom, hogy nem is olyan olcsó ez a körömlakk, de szép és ilyen otthon nincs! Bíztatom magam, miközben a kosárba teszem a kincset. A sor áll, a pénztáros pletykál az egyik vevővel, én idegesen nézek körbe, hogy ez senkit sem zavar? Mindenki ráér, ahogy elnézem, vagy mi ez a nagy nyugalom? "Próbálná meg ugyanezt Magyarországon!"- Gondolom magamban, mire végre megmozdul a sor. A pénztáros pletykál tovább a következő vevővel. Hihetetlen. A cipőboltban nem költök, mert nincs mire... Áruból van elég, de miért nincs semmi az én méretemben??? Ja, mert itt már a 10 évesnek is 40-es lába van, a nők többségének ez a mérete, szuper, örül a pénztárcám, irány vissza, Guus már vár! Az időjárás nem hazudtolja meg önmagát, szakad az eső és fúj a szél, amitől rosszabb párosítás már nem is lehetne egy szépnek indult nyári napon. Ahogy elnézem, ez senkit sem zavar, mindenki vígan biciklizik, eső ide vagy oda, már megszokták. Én még nem, én még szenvedek egy kicsit az esernyővel, de annyira felesleges, ebben a szélben értelmetlen használni. 
A családja már meg is érkezett, mindenkivel kézfogás, három puszi, amit én persze mindig rossz oldalról kezdek, miért fordítva és miért háromszor kell ezt csinálni, na mindegy... A bátyját sikeresen le is fejeltem a fordítottságnak hála, sebaj, legalább tudja, hogy keményfejű vagyok! A nagyszülők igazán aranyosak, ahogy magyaráznak nekem, de látják, hogy nem értem, hát hangosabban mondják és lassabban, de még mindig nem működik a kommunikáció köztünk, hát csevegnek tovább egymás között. Hiába tudok egy kicsit hollandul, a nyelvjárást külön meg kellene tanulnom, mintha egy teljesen más nyelv lenne... Angolul persze szívesen beszélnék, de már megtanultam, hogy felesleges, hosszú távon nem hajlandóak a hollandok velem angolul trécselni. Azt hiszem ideje megrendelni azt a holland nyelvkönyvet... Imádom egyébként, hogy ennyi webshop működik az országban, unalmamban épp ezeket fedezem fel a telefonon, mert úgysem tudok hozzászólni a beszélgetéshez, inkább böngészek és böngészek...
A márcipán ízű kóla (Dr.Foots) még mindig nem a kedvencem, én nem bírom az ennyire édes dolgokat, inkább iszok vizet, ami egyébként itt nagyon finom, az otthonihoz képest palackozott ásványvíz is lehetne. Erről jut eszembe, hogy a reptéren képesek 5 euro-t elkérni 3 dl vízért. Szívesen lennék a tulajdonosa egy ilyen boltnak, vásárló már kevésbé! Az ételek megint nem hoznak lázba, ma is Boerenkool-t eszünk, amit szerintem soha nem fogok megszeretni, de sajnos nemzeti étel, kihagyhatatlan... 
Vacsora után jöhet a megérdemelt JÁTÉK! Társasjátékok elő és már játszanak is, mint a gyerekek, de itt minden vérre megy kérem szépen! Meggyőződésem, hogy nem a játék szeretete miatt játszanak, hanem csak a győzelem kell nekik, szinte vérben forog a szemük a dühtől, ha másodikok lesznek, de szerencsére egy kis koekje megédesíti az életet, süti jöhet, minden mennyiségben! Természetesen minden bolti, a sütés-főzés nem a hollandok kedvenc tevékenysége. Holnap a kedvemért gulyás lesz vacsorára, amire már a múltkor is hiába mondtam, hogy köszönő viszonyban sincs a magyar étellel, de szerintem nem hisznek nekem :D
Vége a napnak, bár még mindig világos van kint, pedig 10 is elmúlt már! Vár az ágy: Welterusten!


Köszönöm a kéréseket és a kérdéseket, remélem tetszett nektek ez a hét, továbbra is írhattok, ha valamit szeretnétek a blogon látni! :)


toasti, Foots, boerenkool, roze koekjes

Tudom, tudom, a Guus-nél hülyébb nevet nehezen találtam volna, de ez volt az első, ami eszembe jutott, főleg a szomszéd kutyája és az énekes, Guus Meeuwis miatt... :D

2 comments:

  1. Pedig viccesre sikeredett, tetszett :-) Mikor én jártam ott (látogatóban, csak 3 napra) eső ugyan nem volt de szél az állandóan. Mindenhol figyelni a bicajosokat tiszta fura volt, még a kis lélekvesztő utcácskákban is...Nagyon tetszett, hogy kiegyensúlyozottak az emberek, nem idegbetegek (ahogy írod is a pénztárnál beszélgetést) :-)
    Na igen, főzni nem szeretnek, ezt tapasztaltam :-)
    Úgy hallottam, hogy ők nem engedik be az országba a nagy multikat (gondolok itt Auchanra, Tescora, Cora-ra), csak Holland üzletek vannak. Ez igaz?

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, ahogy írod! :) A szél tényleg erős, biciklisből meg rengeteg van és sajnos azt hiszik övék a világ, nagyon figyelni kell, ha kocsival van az ember, meg ugye itt lehet egymás mellett tekerni, de csak két embernek, ők meg hárman, négyen is mennek ezeken a keskeny utcákon, nem szívbajosok :/
      A külföldi multikat nem nagyon engedik be, Tesco meg ezek egy darab sincs, kisebb német cégek jöhetnek, de kb. ennyi szerintem. Persze, védik a saját gazdaságukat, értem én, de néha jó lenne egy Tesco-ban letudni a bevásárlást :)
      Köszönöm a kommentet, örülök, hogy tetszett a poszt és bocsánat, hogy csak most válaszoltam, de nem volt nálam a laptop egy hétig! :)

      Delete